- Én igazából nem istudtam, hogy lesz ez a válogatás,

Kinizsi Ottó barátom mondta. Éppen az utolsó pillanatban

jelentkeztem. De inkább a műsorvezetés miatt.

-Nem nagyon tudok kiemelni senkit. Mindenki azt hiszi,

hogy mi csomót összejárunk, de legtöbbször akkor talál-

kozunk, ha forgatunk. Ha valakinek meg van egy kis

szabadideje, akkor inkább pihen, vagy más barátokkal

tölti az idejét. Kisót tudnám mondani azért, mert vele

van közös műsorunk, így vele találkozok a legtöbbet.

- Ezt nem nevezném médiának. Szinkronizáltam

és színészkedtem.

- Egészen kisgyerek koromtól színész akartam lenni.

Ha megkérdezték 3 éves koromban, hogy mi akarok

lenni, akkor is a színészetet mondtam.

- Általános iskola alsós szintjében jól tanultam, aztán ez felsőben

már romlott. Nem érdekelt akkor a tanulás. De gimnáziumban,

amikor dráma tagozatra jártam megint jó tanuló voltam.

- :-) Az én ötletem volt. Egyszer lehetett javaslatokat tenni, és én

kitaláltam, hogy Amandnak lehetne egy rovata amiben beöltöztet-

ném. Elősször mindenki csak nézett, hogy ki fogja a ruhát megvarrni,

furcsálták az ötelet. De a nézők nagyon megszerették Amandot, ami-

kor nem viszem be adásba, már rögtön hiányolják.

- Elősször is nem nevezném őket rajongóknak. Egy együttesnek

lehetnek rajongói, de nekünk nem. Nem ismernek minket. Az

zavar, hogy úgy nyilvánítanak rólunk véleményt, hogy nem is

ismernek. A külsőnkből ítélnek. Ez olyan, hogy én nagyon rajon-

gok Madonnáért, de nem nyilváníthatok róla véleményt, mert

nem ismerem.

- Nagyon szeretem azokat a leveleket, amik kézzel írottak. De

sajnos egyre ritkábban kapok ilyeneket. Mostmár inkább e-mail-

eket küldenek. De ezek közül sem tudok mindegyikre válaszolni,

mert az kész lehetetlenség. Ha írnak valami tárgyat, (pl.olvasd el)

akkor könnyebben észreveszem és válaszolok rá. És hogy hova

küldhetnek levelet?! 1113. Budapest Bocskai út 134-146.